Rollerkedünk rollerkedünk?

 

Nem egyszerű írni a közlekedésről és annak kultúrájáról. Nem csak abban kell igazságot tenni, kinek van igaza, mit mond a kresz, hanem abban is az ország mely részén közlekedsz és ott mik a szokások. Próbálok általánosságokban fogalmazni, de leggyakoribb élményeim a fővárossal vannak. Nem csak mert ott több a kontakt, de nagyobb távokat tudok megtenni és a közlekedés több résztvevőjével is találkozom.

Az írásomban leginkább rolleres szemmel fogom megszólítani a közlekedőket és rolleres szemmel beszélek a bajforrásokról, néha szubjektíven ezt kéretik megbocsátani. .

Első és legfontosabb dolog, nem vagy egyedül, rajtad kívül még sokan közlekednek. Legtöbbször nem az okoz bajt, hogy valamiben hibázol, hanem hogy mások hibáját nem tudod korrigálni.

Soha ne indulj úgy útnak, hogy nem felelsz meg a közlekedés szabályainak, ha tükör jég van, havas a járda, út – ne erőltesd a rollert, mert látványos amikor elvágódsz, de komoly bajod is lehet. Figyelj arra, hogy lehullott nedves leveleket kerüld el, ha nem lehet, lassíts. Használj sisakot, öltözködj rétegesen. Ősszel, tavasszal gyalogosan meleg lehet az idő, de egy rolleren 20km/ felett menetszél van és hideg, nagyon könnyű meghűlni. Én a kesztyűt is javasolom, taktikai kesztyű nálam bevált, hasalásnál is segít, ha lerakod a kezed és nem a bőröd horzsolódik le.

Egyáltalán hol érdemes, szabad rollerrel közlekedni. A kresz nem rendelkezik róla, nem tudnak vele mit kezdeni, járdáról kitiltani nem lehet, kerékpárútnak nem igazán felel meg, autók között életveszély és sok dolog lehetetlené teszi. Volt egyszer egy vitám ahol az autóútra akart kergetni egy dühös bácsi, nem rám volt mérges, csak rosszul öregedet meg, majd közöltem vele hogy akkor az elektromos kerekesszékes is ott menjen? És hogy jelzem a kanyarodást? Nem húztam tovább, mert nem akartam, hogy rosszul legyen. Én ahol lehet, kerékpárúton megyek vele, moroghatnak a kerékpárosok, de mikor legyorsulom őket, mert a legtöbbje 16km/h többel nem teker ám, akkor meg az a baja. Ahol meg nem szerencsés, vagy veszélyes ott járdán megyek, erősen vissza vett sebességgel. A gyalogos átkelőhelyen told át, abból nem lehet baj.

Legrövidebb kerékpárút a bringazas.hu jóvoltából

Nézzük a közlekedőket.

Gyalogosok. Na, mi azért érdekesek vagyunk, mert alapból az ember nem nézi, hogy közlekedik a járdán. Ha van rollered, onnantól fogsz vele foglalkozni. Ugyanis a gyalogosok néha úgy mennek a járdán mintha az egész övék volna. Amikor elfér egymás mellett 5-6 ember, képesek hárman úgy közlekedni, hogy nem lehet mellettük elmenni. Ez simán nemtörődömség. Nagy többségben a gyalogosok, ha látják, hogy jössz félre állnak, helyet adnak, amit én mindig megköszönök. Pozitív megerősítés. De találkoztam olyannal, aki direkt szembe jött, csak hogy megmutassa ő a király, valamint olyan is jellemző, akinek 10cm kellene arrébb mennie és simán elférnénk, de azért se. Megállok, mosolygok, és nála otthon csuklanak, megvárom még elhalad és mosolyogva nézek a szemébe. Szerencsére ezek ritkák, mondjuk, lehet ez miattam van. Kapucnis pulóver, bőrkabát, az ellenőr se szokott megállítani az aluljáróban.  Megfigyeltem, hogy a telefonáló emberek arra húznak gyalogolás közben, amelyik fülükhöz tartják a telefont, másik oldalról kerüld. Nem szabad az ajtókhoz közzel gyorsan menni, mert néha kirobbannak a járdára, esélyed sincs megállni. Valamint, ha kijönnek valahonnan, nem beáll 90 fokra és megindul, hanem keresztbe kezd menni a járdán, mintha keresné az útirányt. Nagyon vicces. Majd lassan állnak irányba, negyed körpályát leírva. A gyalogost könnyű megijeszteni, hiszen szinte hangtalanul siklasz el mellette. Ennyi negatívum ellenére a legaranyosabbak és legtoleránsabbak a gyalogosok. Kivétel a külföldiek, azok valamiért tajparasztok, akadályoznak, nem adnak teret, Lánchídon ketten úgy mennek, hogy senki ne férjen el mellettük még egy szembejövő gyalogos se. Ilyenkor egy pici duda közelről és szétrebbenek.

A gyalogosok alcsoportja a babakocsis kismamák. Félelmetesek, nekik mindent lehet, mert gyerekekkel vannak és nincsenek tekintettel más közlekedőkre. Az a félelem nélküli magabiztosság viszont komoly bajforrás, legjobb a lehető legmesszebb elkerülni, mert a babakocsi mellett általában szaladgál egy nagyobb de igy is „funkcionáltan retardált halnivágyó” csöppség, aki a lehető legrosszabb pillanatban fog a babakocsi mellől kirepülni egy kis térélményért.

Görkorcsolya, gördeszka. Hmm, nem megy azzal a sebességgel mint te, de pont elég gyorsan, hogy akadályozzon. Meg kell előzni és nincs vele baj. Itt jön a baj, ugyanis legfőképpen a gördeszkás nem egyenesen megy, hanem össze vissza. Amitől agyvérzést kapsz, mert nem tudod megkerülni. Leginkább gyalogos átkelőnél lehet lehagyni, ha nem áttolod a rollert, hanem legyorsulod. Sajnos velük nagyon nehéz együtt közlekedni.

Rolleres. Ne lepődjünk meg, vannak jó fejek, intenek, biccentenek mikor másik rolleressel találkoznak, előzékenyek egymással. De vannak és ezek leginkább a bérelt rollert vezetők (lime) akik bunkók, leszorítanak, tök részegen ordítozva „közlekednek” és otthagyják, a rollereket ahol leginkább nem kellene.

Motorosok, mopedesek. Eddig motorossal nem volt bajom. Figyelnek, megállnak, elengednek, bár rosszallóan néznek egy-egy kényes szituban. A mopedesek viszont életveszélyesek, közzel olyanok, mint a kerékpárosok. Kicsik, így a zebrán se adja meg az elsőbbséget, hanem a legkisebb résen kibújik. Szerencsére csak autóúton közlekednek, ami nem igaz, mert sokszor találkoztam már velük kerékpárúton is. Úgy vagyok vele, hadd menjen, gyorsabb.

Autósok. A kijelölt kerékpárúton haladva max morognak, de nem rajtad, hanem aki kitalálta, hogy mellette menjen egy kerékpárút. Főként, mikor dugó van, te meg elhúzol mellettük ezerrel. Az igazi probléma a kanyarodó autókkal van. Mikor kereszteződéshez érek, hiába nekem van elsőbbségem, kerékpárúton, már előre nézem, melyik autó fordul (indexet nem mind használ, és ez igy még veszélyesebb) mert bizony sok, nagyon sok, nem adja meg az elsőbbséget. Sokszor satúfékeztem már ez miatt, és most meg lehet kövezni, de 10-ből 8x hölgy ült a volánnál. Kerékpárt tekerve pont ugyan ezt tapasztaltam. Azt megértem, ha elém fordul, mert holt térben nem lát (a tükör meg minek?), de amikor látja, hogy jövök, és kerékpárút keresztezi az útvonalat ahova be akar fordulni, azt már nem értem. Gyakori az is, hogy át akarom tolni a zebrán a rollert és az érkező autóvezető rálép a gázra, és szerintem a kormány mögött kiabál, mint Gandalf: „itt nem jössz át”! Nagyon veszélyes és paraszt dolog is. Ugyancsak problémás a felfestett stop jel az úton, na azt egy autós se tartja be, hanem kigurul a kereszteződésig, csak hát ugye nem véletlenül van ott az út festés, mert keresztbe járda folytatás van, ugye. Na, ilyenkor is jókat lehet fékezni, ők meg veled kiabálnak, miközben nem állt meg a stop jelzésnél. Nem vicces, de vagy ordítoztok egymással vagy kacagsz és azt mondod, szerencsére nem lett baj.

Taxisok, nos ők senkit se bírnak. Se gyalogost, se kerékpárost, se rollerest, se autóst. Amikor hosszabb kerékpárút van az aszfalton kijelölve, megfigyeltem mindegyik taxis legalább 20-30 cm-re bele lóg a kerékpár sávba, de miért? Valamint a drága autósok is ezt csinálják, sőt gyakran úgy állnak meg ahol nincs parkoló, hogy ráállnak a kerékpárútra, vész villogó ki és ennyi. Ilyenkor hol van egy rendőr?

Nem véletlenül hagytam a végére a kerékpárost. Nem tudom miért, talán az autósok agresszivitását akarják ellensúlyozni, vagy csak túl sok a nemjófej ember közöttük, de a legrosszabb bizony a kerékpáros. Szeretném kihangsúlyozni, hogy én is kerékpározok, de mindig nagyon figyelek, roller óta még jobban ezekre a dolgokra. Valamint ez a vélemény nem csak az enyém, a gyalogosok jó része is ekképpen gondolkodik róluk. Agresszívek, megpróbálnak lehagyni, ha nem megy zavarni, bunkók, és poffátlanok és gyakran szabálytalanok. Legtöbb fékezésem eddig miattuk volt és simán elvárja, hogy elengedjem, miközben nekem van elsőbbségem. Tíz esetből, amikor összefékeztünk és ők voltak a hibás, vagy csak nem megfelelően közlekedtek egy kért bocsánatot. A többi elkönyveli, hogy csak egy rolleres. Egyszer volt egy komolyabb konfliktusom, ahol nem csak nem volt igaza, hanem még felmenőimet is szidalmazta egy fiatalember, elkövette azt a hibát, hogy illetlen mutogatásokkal is irritált. Nos, piros lámpánál utol értem és elmagyaráztam neki a kulturális közlekedés szabályait. Erre rögtön kisegér lett.

Persze ezek csepp a tengerben, nagyon sok a feszültség az emberekben, mindenki haladni akar, gyorsan a céljához érni, ha csak pár másodperccel is, versenyszellemben lehagyni a másikat és közben elfelejtik, nem csak ők közlekednek. Azért, vannak kedves emberek, aki csak közlekednek és próbálnak senkit se zavarni. Aranyosan félre állnak, vagy utat engednek, tudva, hogy az én sebességem és féktávom nehezebben kezelhető. Vagy összemosolygunk egy egy furi helyzet után, vagy megköszönjük az előzékenységet, mert ilyen is van, csak egyre ritkább.